ház

ház
*** Jó dolog a kis homokból várat építeni, a téglából templomot az Istennek, otthont az embereknek. Jó dolog a földet feltörni, és tarka virágot, hatalmas fákat ültetni csak úgy, hogy legyenek, hogy létükkel tanúskodjanak az élet, a kibontakozás, a folyamatosan mozgásban lévő Isten irántunk való végtelen szeretetéről. Megéri? Építed, szépíted a világot, és észre se veszed: magadat építed, bontakoztatod ki, minden egyes kapavágás nemcsak a földet teszi lakhatóbbá, hanem magadat is. (Böjte Csaba) ***

2013. november 8., péntek

Novemberi karácsony

Idén november 7-e ünnep volt számomra. Ráadásul egy kis előrehozott karácsony. Nem, nem bolondultam meg. Szóval ez úgy volt, hogy augusztus óta keresek egy asztalt az alkotós helyemre, amit múlt héten meg is találtam az apródon. Már megbeszéltem mindent az eladóval, miután rákattintottam az eladó többi termékeire, és megláttam Őt, a varrógépet.


Sok kedves emlék köt a nagyi pedálos gépéhez. Azon tanultam varrni, azon varrtam nyolcadik után az iskolaköpenyemet, a fülemben van a kattogása, a kezemben a súlya, ahogy át kellett rendezni délután a konyhát varrószobává. Soha nem gondoltam volna, hogy másik pedálos is a szívemhez fog nőni. Ezt is azért vettem meg, mert ha már úgyis odamegyünk, ennyiért ezt nem lehet otthagyni. A végén úgy alakult, hogy nem kellett érte mennem, megelőzött, és már otthon várt rám.
Aki érti érti, a többieknek úgyis hiába magyaráznám, milyen az, amikor kincset talál az ember lánya. A gyönyörű napsütésben ragyogott a meleg barna színe. Nézegettem, kihúztam a fiókját, elindítottam, ismerkedtünk. Aztán előkerült a szidol, meg a rongy, egy kis olaj, és aprólékosan végigtakarítottam. Tartogatott meglepetéseket is. Én nem tudtam, hogy egy ilyen pedálos is tud hátrafelé varrni. Hát Ő tud. Szépen finoman kattogva tökéletesen működik. Extra kényeztetésben is volt része. A hiányzó tűpárnája helyére készítettem egy újat, remélem méltó hozzá.
Nem ragozom tovább, szerelem első, második, és sokadik látásra is. Nézzétek a képeket, és gyönyörködjetek ti is a finom részletekbe.



Az intarziás mérőszalag:


A mechanikát eltakaró lapka vésete:





Még a doboztető fogantyújának kis gombját is szeretem:


A fiókkihúzó egy kis gyöngyszem:


A tűpárna helye üresen, és párnásan:


Amikor készítettem, még fogalmam sem volt, hogy ilyen jó helyre kerül a kis horgolt csillag.


Hát nem gyönyörű!



U.i.: az asztalt is megmutatom majd, nem lett ám mostohagyerek.


2013. augusztus 12., hétfő

Tűpárnák - csipkés, virágos, csíkos...

és a sornak még nincs vége, már készül egy hímzett monogramos is.

Belsejükbe levendula is kerül., így meghálálják a bökdösést.






2013. április 8., hétfő

Természetesen természetesen


Mostanság a természetes anyagok vonzásában éltem. A Facebookon már láthattátok, de van, aki csak itt ismerősöm, ezért ide is elhozom őket.

Lencérnából készített kis csillag további felhasználásra



lenvászon szütyő szürke horgolással, kagylógombbal.  Azóta már pántja is van. a héten mutatom egy lenvászon ruha mellett is. Praktikus, ha nincs zsebe a ruhának.


Lenvászon levendulászsákok 

2013. február 23., szombat

Manócskák pici markokba

Ezek a kis idétlen manócskák születtek nálam a hétvégén. a Breslo-n meg is találjátok őket.




Pici kezekbe valók, a fülüket lehet szopogatni, a hajukkal dörzsölgetni az orrot, a lábát tekergetni az ujjak között.




Nagyjából ezt szokták csinálni a gyerkők egy rongyival. És létezik gyerek rongyi nélkül?






Nálam az egyikőjüknek egy babakefe volt a kedvence, mert az olyan selymes a kis ujjaknak, ha benne turkálnak. A másik párnáját még időben behúztam egy sötét kockás anyaggal, mert a sarok színe a mosás ellenére  már vállalhatatlan volt. A harmadiknak nem lehetett kimosni a párnahuzatot, amit szeretett, mert akkor elment a "jó szaga". A negyediknek nem is emlékszem már mi volt a rongyija, de biztos volt valami, mert nincsen gyerek rongyi nélkül.




Szép hétvégét Nektek is!



2013. február 9., szombat

Újabb hétvégi horgolás

 Évi ismét gyönyörűséget készített, biztosan sokan láttátok már.


Nekem egy kis részlete külön is megtetszett, így kezdő horgolástudásommal nekiálltam kitalálni, hogy a látszó kis vonalak láncszemeket vagy pálcákat jelentenek. 

A "probléma"  megoldva, sikerült előállítani a képen látható kis terítőt. Még a mintán lévő hibákat is produkáltam, mert horgolás közben vettem észre, és meg kellett oldani. Köszönöm a Facebookos biztatásokat, lesz még folytatás biztosan.

U.i.: fiam szerint azért horgolok, hogy ha abbahagyom, akkor 20 évet fiatalodjak. Kedves ugye?

Szép hétvégét Nektek is!


2013. február 5., kedd

Hétvégi horgolmány

A hétvége egyik "feladata" volt, hogy  a kis (7,5 cm) íves keretbe horgoljak egy szütyőkét. Valami csipkés hatású béleletlen bugyorra gondoltam, amit egyből formára  horgolok, nem kell varrni, és ha lehet, még a fonalat se kelljen elvágni. 

Hát ez lett belőle:



Jól tud talpon is állni, mert az alja, egy körlap, de mivel az egész könnyen alakul, tud bugyros is lenni. A csipke minta nagyon egyszerű, minden 4. szembe 4 egyráhajtásos pálca, a következő sorban ugyanez, a szaporítások közepébe horgolva. Ezt elég sűrűnek találtam, mert azért mégsem lett volna jó, ha kipotyognak belőle a kisebb dolgok. A derekára egyszerű kis fodrot kapott. Nyers színű, pamut lisztesszsák varró cérnából készítettem, de el tudom képzelni egy kicsit nagyobban, feketében is akár színházba is, vagy hófehérben esküvőre meghatódósaknak zsepitartónak. És perverzióként még a drótból horgolás is megfordult a fejemben. Valahol láttam a múltkor.
Ha tetszett vigyétek hírét!

2013. január 9., szerda

Mersz a holnapba nézni?

a kép forrása

Csodálom Jézus Krisztust, ahogyan a földre jön, és saját kezébe veszi a dolgokat. Nem mást küld, hogy Ő fáradt cinizmussal a mennyei trónusán ülve szemlélje és kommentálja az emberiség vergődését. Ő közénk jött, és szembe ment az akkori világ sodrásával, az erőszakos, kapzsi, lusta, élvhajhász semmittevéssel.
Utat keres, építkezik, társakat gyűjt, megtanítja őket csendben lenni, befelé fordulva imádkozni, felfedezni a mennyei Atya vágyaink által szívünkbe írt álmait. Naponta útra kel, bejárja a szülőföldjét, bátran nyíltan szóba áll az emberekkel, meghallgatja őket, vigasztal, bátorít, segít. Egyetlen kérdés, egyetlen gond se jelent számára akadályt, lendületesen vállalja azokat és megoldja. Keresztelő Szent János lefejezése, egy-egy kudarc nem bénítja le, nem ül félre duzzogva, hanem kitartó szívóssággal megy a szeretet útján előre. Nem gyűjt kincseket, vagyont, nem áll be egyetlen politikai irányzatba sem, szabadon száll, hiszi, hogy jósága, szeretete az egész világot megmozgatja. Egyszóval Jézus él, alkot és szeret, megy előre! Már önmagában ezért a tevékeny, lendületes életéért, én Jézus Krisztus mellé állok.
Olyan döbbenetes látni, hogy sok-sok ember csak a saját pitiáner szórakozásáért mozdul meg. Csak korlátolt létének a fenntartását vállalja, önmagáért él, és nagyon sokan még azt is csak ímmel-ámmal teszik... Annyira szeretném ezeket az embereket felrázni, rádöbbenteni arra, hogy drága, egyetlen életüket pocsékolják el. Hogy lehetne az embereket a félénk, helyben tipegő, önzés burkában besavanyodott életükből kimozdítani? Felszabadítani a szeretet, az alkotás, a valós létezés csodálatos szép világára? Hogy tudnám elmondani érthetően, megmutatni azt a tiszta örömet, melyet a szeretet útján, botladozva is, de elinduló ember megtapasztalhat?
Lehet, hogy izgalmas egy számítógép előtt ülve vezetni egy autót, szimulált hajtűkanyarokat bevenni, de mennyivel izgalmasabb  becsületes munkád gyümölcseként megvásárolt autódat vezetve családodnak megmutatni gyermekkorod szép, mesés tájait. Lehet bekeseredve, szárnyszegetten reménytelenségbe ostorozni ezt a világot, de mennyivel jobb leülni és megfogalmazni egy verset, egy gondolatot, mely mint egy langyos szellő belekapaszkodik embertársad csüggedten logó vitorlájába, és elindítja őt a reális létezés hatalmas óceánján.
Jó dolog megérezni a kis magban feszülő élni akarást és azt szelíden jó földbe tenni, a szerető szolgálat alázatával öntözgetni. Jó dolog meghallani egy kisgyermek ki sem mondott panaszát és egy otthon, intézményecske létrehozásával, óvodával, gyermekvédelmi központtal válaszolni a kibontakozás utáni néma vágyra. Jó dolog mint egy láthatatlan angyal e világon keresztül suhanni, itt ott csendesen megállva, az életet szolgálni, szeretni az alkotás Istenét. Nagyon jó dolog élni és alkotni! Ha az Isten maga mondaná, hogy nincs túlvilág, és nem tartják számon a szeretetből adott pohár vizet, a jó szót, a lehajló gyöngédséget, a másokért végzett munkát, én akkor is ezen az úton mennék tovább, mert jó dolog a létezés örömét megosztani embertársaiddal. Jó dolog a kis homokból várat építeni, a téglából templomot az Istennek, otthont az embereknek. Jó dolog a földet feltörni, és tarka virágot, hatalmas fákat ültetni csak úgy, hogy legyenek, hogy létükkel tanúskodjanak az élet, a kibontakozás, a folyamatosan mozgásban lévő Isten irántunk való végtelen szeretetéről.
Megéri? Építed, szépíted a világot, és észre se veszed: magadat építed, bontakoztatod ki, minden egyes kapavágás nemcsak a földet teszi lakhatóbbá, hanem magadat is. Mindennapjaid szeretetének tüzében kiégő tégláidból nemcsak kint a világban épül ház, otthon a családodnak, hanem belülről építkezve megszületik benned, a családjáért felelős felnőtt, az apa, ki életet ad. Csodálatos életet adni, gyermeket szülni, és azt becsülettel, türelemmel az öntudatra ébredésig felnevelni, majd imádságos szeretettel az útját mindvégig egyengetni, és öreg fejjel az általad ásott kútból felbuggyanó tiszta vízben megmosakodni.
Te ástad a kutat, de annak életet adó tiszta vizét nem te teremtetted, általad születik valami, ami nem te vagy, mely életet ad sokaknak, s melynek tükrében megláthatod végre te is az igazi, szép arcodat. Persze, hogy megéri a teremtő Istennek társává válva magadat e világban kiteljesíteni. Semmiből a végtelen létbe felnőni, úgy lenni hatalmas fává, hogy forró nyarakban érett magvaid ezreiben, erdővé válsz.
Minden egyes perc, óra mit Isten jóságosan neked adott, s melyet te jó szándékú munkával, alkotással nem kamatoztatsz, melyet a semmittevés, az önsajnálat, a meddő poénkodás, a helyben topogás céltalan kocsonyájában töltesz, elvesztett, soha vissza nem térő lehetőség. Tiszta szívemből sajnállak téged, ki évekig célozgatsz, de nem mered meghúzni a ravaszt. Igen sajnállak téged, ki olyan szellemi, lelki, anyagi erőket gyűjtesz, melyekből nem épül vers, szerelem, ház, haza, melyek csak poros raktárrá teszik életed, s téged értelmetlen limlomjaid őrzőjévé, egy karikás szemű, betörőktől rettegő éjjeliőrré.
Mi vagy te?
Egy szárnyatlan sas, a porban kapirgáló tyúkok között? Nem haragszom rád, csak szánlak, mint azt a vándort, ki balgán megáll és tikkadtan szomjazik az életadó kút mellett. Izgalmas, érdekes az élet, és ne azért buggyanjon ki szívedből a dal, mert általa unatkozó emberek sztárja lehetsz, hanem csak azért mert jó énekelni, társa lenni a korán kelő pacsirtának, ki dalával ébreszti a hajnalt, és a vándort. Jó alkotni, a vásznon megragadni egy mozdulatot, egy csak általad megsejtett hajlatát a tájnak, és azt, amit csak te egyedül látsz, alkotó munkáddal alázatosan láthatóvá tenni az egész világnak.
A mozgásban lévő Istennek szolgája vagyok. És mint a gyermekkorod játékában a szaladó gyermek, szeretnélek életadó simogatással megérinteni, hogy életed legyen, és te is mozgásba lendülj, hogy merj magadba fordulva álmokat látni, és azokat társakat keresve bátran megvalósítani. Megtapasztalni azt, hogy milyen csodálatos társa lenni a világot, tiszta, szép vágyaid által beléd irt irányban tovább teremtő Istennek.
Krisztus Isten reális válasza volt az emberiség évezredes adventjére. Jézus léte örök válasz, nem csak a megannyi miértre, hogyanra, hanem a te alapvető örök kérdéseire is. Az élő hit, az erőt adó remény válságban van, és persze ez újabb és újabb politikai, gazdasági kríziseket szül. Hogyan tovább? A kérdés az, hogy mersz-e magadba nézni, mered-e kimondani, megfogalmazni a végtelen utáni tiszta sóvárgásaidat? Mered-e félrelökni a kufár, csak a vagyonukat halmozni akaró kereskedők csillogó reklámjait, és kimondani mindazt miért érdemes élned, dolgoznod, meghalnod? Mered-e alázatos partnerségben Istennel tovább teremteni ezt a szép világot? Mersz a gondolkodó, kereső embertársaid sorába állni, hogy te is akár egyetlen dallammal gazdagabbá tedd magadat, és társaidat? Mersz a holnapba nézni, és talán milliók által, a csendes adventi imában kértekre, Isten simogató válasza lenni?
Karácsony után mersz szeretetből mások számára megtestesülni? Újból útra kelni? Mosolyogva az emberek kérdéseire, kéréseire, megnyugtató válasz lenni?
Egyetlen dolgot kívánok az új esztendőbe: Merj ezekre a kérdésekre bátran IGENT mondani.
Szeretettel,
Csaba testvér
2013. január 8.

2013. január 5., szombat

Visszatekintés 2012

Sokatoknál láttam, hogy a blogon is megfogalmaztátok számvetéseteket az elmúlt évről. Kedvet kaptam én is, hogy jobban végiggondoljam mi is történt velem. Amíg végigvettem a hónapokat rájöttem, hogy milyen sok dolog nem is jutott eszembe elsőre. Hát itt van az én 2012-es évem kézműves szempontból.

Kb. egy évvel ezelőtt, tavaly karácsony előtt vettem a bátorságot, hogy megkeressem Csillát az Iringó  Virágmanufakturából, hogy befogadná-e apróságaimat a boltjába.

Tél végén a Pöttyös Bögre Kávézóba kerültek tavaszváró virágaim.

Tavasszal egy gyűrűpárnám tett szolgálatot egy esküvőn.

Márciusban elindítottam Facebook oldalamat.

Megtanultam keretes pénztárcát készíteni


Nyár elején Erdélyben inspirálódtam.

Nyár közepén részt vettem az első vásáromon, a Pöttyös Pikniken. Sok tapasztalatot szereztem, kedves alkotókat ismertem meg.

Augusztusban felbátorodtam, és felvettem a kapcsolatot a Fehérvári Ajándékbolttal. Rajtuk keresztül Mallorcáig jutottak erdélyi tulipános mintákat idéző pénztárcáim.

Az ősz is munkával telt, de inkább az irodában.

Közben kialakult a pénztárcáknak egy újabb csoportja


Karácsonyra azért megszülettek a drótangyalok, és karácsonyfák.

Az új évet pedig horgolással kezdtem, de ez majd a jövőévi visszatekintés része.


Köszönöm, hogy sok embert megismerhettem a blogon, a Facebookon és a személyes találkozókon keresztül. És nem utolsósorban köszönöm a családomnak, hogy elviselnek az egyre szaporodó alapanyagokkal, és "majdjóleszmég" zacskókkal egyetemben. Remélem ők is látják, hogy kisimítja az idegeimet, ha jókedvvel alkothatok. Igyekszem idén is minél többet alkotni és ezeket megosztani veletek is.