Tegnap megérkezett a nyereményem Anikótól (naturalmente). Gyönyörködjetek benne Ti is. Rövidesen ő vigyázza a blogomat.
és a meglepetés ajándék:
Na és még egy ráadás kincs egy turiból:
ház
*** Jó dolog a kis homokból várat építeni, a téglából templomot az Istennek, otthont az embereknek. Jó dolog a földet feltörni, és tarka virágot, hatalmas fákat ültetni csak úgy, hogy legyenek, hogy létükkel tanúskodjanak az élet, a kibontakozás, a folyamatosan mozgásban lévő Isten irántunk való végtelen szeretetéről. Megéri? Építed, szépíted a világot, és észre se veszed: magadat építed, bontakoztatod ki, minden egyes kapavágás nemcsak a földet teszi lakhatóbbá, hanem magadat is. (Böjte Csaba) ***
2012. február 29., szerda
2012. február 27., hétfő
Gyűrűpárna szívvel Lélekkel
Hétvégén elkészültek az első gyűrűpárnák. Nekem mindegyik nagyon kedves lett. Méretük kb. 18*18 cm. Szívesen veszem, ha ajánljátok másoknak is.
2012. február 24., péntek
Egy ötlet nagyböjtre: oltsuk el a villanyt!
forrás: magyarkurir.hu
„Sokat gondolkoztam, hogyan tehetnénk a megújulás
idejévé a nagyböjtöt. Imádság közben kaptam az indítást: Oltsátok el a
villanyt!” Egy többgyermekes édesanya tapasztalatai.
• A villanymentes napokon sötétedés után gyertyafénynél jóval kevesebb házimunkát tudtunk végezni, a számítógépes munkát pedig kiiktattuk, így a napi munka emberi mennyiségűre csökkent. Visszatért az élet természetes egyensúlya: világosban dolgoztunk, az esti órákban kénytelenek voltunk pihenni. A gyertyaláng természetes, élő fénye nagy nyugalmat adott. A korai lefekvéstől másnap kipihentebben ébredtünk.
• Alázatra tanított, amikor felborult a napi tevékenységek megszokott rendje. Eleinte idegtépő volt esténként nem mosni, nem mosogatni, nem e-mailezni. Aztán rájöttem: nem dőlt össze a világ attól, hogy aznap nem dolgoztam tizenhat órát, sőt egy-két „nagyon fontos” teendő is lemaradt.
• A villanytalanság céltudatosabbá tett: amikor lámpafénynél késő éjjelig dolgozhatom, napközben hol ebbe, hol abba kapok bele. Így viszont, hogy tudtam, amit sötétedésig nem végzek el, másnapra marad, sokkal jobban szerveztem a napi teendőket.
• Azzal, hogy sötétedés után nem tudtunk dolgozni és nem tapadtunk a képernyőre, időt kaptunk arra, ami igazán fontos: az imádságra és a családra.
• Függetlenebbé váltunk a tévétől és az internettől. A képernyő nélküli estéken volt időnk átgondolni, hol is van ezeknek a helye az életünkben. Ugyanakkor kénytelenek voltunk a kikapcsolódás más formáit keresni.
• Rájöttünk, mennyire Isten kezében vagyunk. Régen az emberek valóban félelemből zárták be sötétedéskor a zsalukat, és éjjel fohászkodtak legbuzgóbban Isten oltalmáért. Ezt a kiszolgáltatottságot tapasztaltuk meg, amikor lement a nap, és tudtuk, hogy nem űzhetjük el mesterséges fénnyel a sötétséget. A villanyvilágítás azt sugallja, hogy uraljuk az életünket; amikor lemondtunk róla, rádöbbentünk, mennyire kicsik és kiszolgáltatottak vagyunk mindenben.
Életformánk annyira a villanyvilágításhoz kötődik, hogy nem könnyű csak gyertyafény mellett tölteni egy estét, még hetente egyszer sem. Ám ha valaki szeretné megújítani a nagyböjtjét és új perspektívából szemlélni az életét, szívből ajánlom: oltsa el a lámpát!
2012. február 22., szerda
Húsvétra készülve
Kedves Olvasóim!
Valahogy "véletlenül" úgy alakult, hogy többen is olvassátok a blogomat, akik más más felekezethez tartozva ugyanazt az Istent szolgáljuk. Húsvétra készülve arra gondoltam, hogy jó lenne megismerni egymást, mégpedig azáltal, hogy megosztjuk egymással a felekezetünk, gyülekezetünk készülődésének szokásait, ájtatosságait.
Ha van kedvetek írjatok egyből kommentet, ha nem, kívánjátok felfedni kiléteteket, akkor írjatok a címemre (jobb oldalon kockás hátterű kis képre kattintva), és én teszem fel a kommentek közé név nélkül.
Valahogy "véletlenül" úgy alakult, hogy többen is olvassátok a blogomat, akik más más felekezethez tartozva ugyanazt az Istent szolgáljuk. Húsvétra készülve arra gondoltam, hogy jó lenne megismerni egymást, mégpedig azáltal, hogy megosztjuk egymással a felekezetünk, gyülekezetünk készülődésének szokásait, ájtatosságait.
Ha van kedvetek írjatok egyből kommentet, ha nem, kívánjátok felfedni kiléteteket, akkor írjatok a címemre (jobb oldalon kockás hátterű kis képre kattintva), és én teszem fel a kommentek közé név nélkül.
2012. február 14., kedd
Magyar zászló ehető formában
Zsuzsánál olvastam egy klassz bejegyzést. Az ottani ötletek alapján el is készítettem a magyar zászló képét montázzsal.
2012. február 13., hétfő
Mammkának szeretettel!
Szombaton nagy vendégsereg volt nálunk. Mindenki nagyon éhes volt, úgyhogy nem volt nehéz a kedvükre tenni. Háromszor is újra kínáltuk a vendégeinket.
Mindig csodáltam Mammkát a sok szép kerti madaráért. Idén én is figyeltem az etetésre, és úgy tűnik most a hóban már tudta mindenki, hogy érdemes erre jönni. Az ablakpárkányra is tettem egy tálat, így aztán könnyen lefotózhattuk őket. Csak egy zöldike volt fürgébb nálam, így ő majd csak a legközelebbi albumba kerül bele.
Szép hetet minden olvasómnak!
Voltak, akik pompázatosan felöltöztek TENGELIC |
Az egyszerű vendéget sem vetettük meg-VERÉB |
KÉKCINKE |
SZÉNCINKE |
VÖRÖSBEGY |
Mindig csodáltam Mammkát a sok szép kerti madaráért. Idén én is figyeltem az etetésre, és úgy tűnik most a hóban már tudta mindenki, hogy érdemes erre jönni. Az ablakpárkányra is tettem egy tálat, így aztán könnyen lefotózhattuk őket. Csak egy zöldike volt fürgébb nálam, így ő majd csak a legközelebbi albumba kerül bele.
Szép hetet minden olvasómnak!
2012. február 9., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)